A Tiszaföldvári Pedagógus Nőikar Egyesület a tavalyi kismarosi énekhang-edző táborban elhatározta, hogy ezentúl minden évben szervez énekhangot fejlesztő együttlétet: amely tanulás, közösségépítő, természetbarát, egymásra figyelő három napos együttlétet jelent.
Helyszínnek Bogácsot választottuk: a Bükkalja lejtős dombjai, a gyógyvizes, európai színvonalú fürdője, igényes szálláshelyei vonzottak bennünket. Fontos szempont volt az is, hogy kórustagjaink közül még sokan nem jártak ezen a vidéken.
Időpontnak szeptember első hete 8-9-10. Természetes volt számunkra, hogy nemcsak magunknak éneklünk, hanem a kedves fürdővendégeknek is, hiszen elsődleges célunk a kóruséneklés népszerűsítése volt. Ennek megfelelően állítottuk össze repertoárunkat is.
A kórustábor célja elsődlegesen az volt, hogy népszerűsítsük a kóruséneklést hazai és tágabb környezetben is. Kamarakórusunk igyekszik megtenni mindent annak érdekében, hogy népszerűsítse a karéneklés szépségét. Próbálunk olyan helyszíneken is fellépni, amely nem szokványos, nem hétköznapi. Ezért is gondoltuk azt, hogy az idei évben „medencekoncertet” adunk, hiszen ez nem megszokott, mégis figyelemfelkeltő.
Plakátokat készítettünk, hogy tájékozódjanak az érdeklődők is, amelyet a helyszínen több helyen is kifüggesztettünk. A kórustáborral célunk volt: az énekhang fejlesztése új hangképző gyakorlatokkal, a tiszta intonáció = a hang azonnali, az előírt hangmagasságon való pontos megszólalását értjük – tehát csúszás nélküli jól képzett hangok légzőgyakorlatokkal való segítése a jó hangmagasság eléréséhez.
Szeptember 8-án délelőtt 10 órakor indultunk el autókkal, mikrobusszal. Dormándon a Hét Vezér étteremnél volt a találkozó, ahol a csapat felfissülhetett. Innen már együtt folytattuk utunkat, kb. háromnegyed óra múlva értünk Bogácsra. A hivatalos ügyeket Arany Jánosné Anikó intézte. Meglepődve láttuk, milyen nagy a tisztaság, virágos ágyások, csodás pázsitos terek, medencék sokasága, mindezek mellett kedves recepciós fiatalember udvariasan állt rendelkezésünkre.
A Jurtaházak sorából a B épületet kaptuk, csak a kórusunk lakott benne. Négy-, és kétágyas szobák, köralakú nagy társalgó állt rendelkezésünkre. Elfoglalva a szálláshelyünket már kóruspróbát, hangképzést tartottunk. Almainé Szabó Gabriella zongorakísérőnk kipróbálta a hangszert, amivel a Tiszaföldvári Férfikórus segített ki bennünket – ez úton is köszönjük nekik.
Másnap a közös reggeli után próba, majd mindenki elfoglalta magát: kisebb túra a Mária-kőhöz, vagy fürdőzés a strandon. A szabadprogramok után délután ismét hangképző próbát, és kóruspróbát tartottunk, majd következett a 17.00 órára meghirdetett „medencés” koncert.
Olyan műveket választottunk, amelyek vidámak, hangulatosak. Baráti köszöntésként Friderici: Van három jó barátom madrigálja hangzott el. Öröm volt látni, hogy már az első műsorszámnál többen énekeltek velünk. Másodikként Karai József – Weöres Sándor: Ugrótánc c. dala következett. Rendkívül tréfás hangulatú kórusmű, igazi táncos hangulatú, zongorakísérettel. Harmadikként Karai József: Estéli nótázás négy tételes, csángó népdalok feldolgozása zongorakísérettel – I. Ha folyóvíz volnék – II. Este jő – III. Énekeljünk, énekeljünk – IV. Gyere rózsám. Ezek után a könnyed műfaj „közönségdalai” következtek. Koltay Gergely: Ki szívét osztja szét című dala, ami óriási siker dal volt. Legvégén pedig Dés László – Nemes István: A zene az kell című művét énekeltük.
A fellépés sikerét az is jelzi, hogy ráadásdalokat kértek a kórustól, „kívánságműsor” lett a koncertből.
„Ki szívét osztja szét szeretetből – az boldog ember” mottója a kórusnak. Ezt tették a kórustagok Bogácson.